A Falco KC kosárlabda klub egy új programmal népszerűsíti a kosárlabda sportágat Szombathelyen. A felnőtt játékosok általános iskolákat látogatnak meg, ahol a profi életről, a profi sportról és számos más témáról mesélnek a gyerekeknek. Bármit lehet kérdezni, a játékosok szívesen válaszolnak a kérdésekre.
A Zrínyi természetesen Szombathely legnépszerűbb játékosát szerette volna meghívni magához, aki nem mellesleg egy régi Zrínyis diák volt anno. Minden tanuló tudja már, hogy Perl Zoltánról a szombathelyi születésű válogatott kosárlabdázóról van szó. Másik „hazai játékosunk” Verasztó Péter, aki szintén iskolánk padjait koptatta, és mint kiderült, nem kevés borsot tört annak idején tanárai orra alá.
A nagy találkozásra egy csütörtök délelőtti napon került sor. A gyerekek izgatottan várták a „sztárokat” főleg azok, akik maguk is lelkes kosárlabdázók. A sportosztályos tanulóink hallhattak történetet Zoli gyerekkoráról, hogy mikor kezdett el kosarazni, ki volt a kedvenc magyar játékosa, mi a kedvenc állata, és megtudtuk, hogy hogyan telik egy napja. Hogyan készül fel egy mérkőzésre, mennyit edz egy nap, vagy éppen milyen ételt eszik egy mérkőzés előtt. Hasznos tanácsokkal látta el a gyerekeket, és nagyon barátságosan válaszolt minden kérdésre.
A két játékos mellett Laki Ádám a csapat erőnléti edzője mesélt arról, milyen fontos az edzések előtti bemelegítés (majd utána a nyújtás), valamit kiemelte az egészséges táplálkozás fontosságát, és hangsúlyozta a különböző edzésmódok változatosságainak eredményességét. Ezek az információk nagyon hasznosak sportiskolás diákjaink mindennapi felkészítéséhez, és reméljük, hogy sportolóink megszívlelik a tanácsokat, amik csak előnyükre válhatnak majd.
A sok kérdés-felelet után jöhetett az autogrammok osztása. A hagyományos papír helyett sok leleményes szurkoló pólóra, cipőre, telefonra, vagy épp labdára kérte az értékes aláírásokat. Vadász Gábor tanár Úr pedig gondolt egy merészet, és a tornateremi kosárpalánk plexi üvegét íratta alá a fiúkkal.
A program végeztével volt szerencsém a fiúkkal bejárni az iskolát, ahol megosztottak sok szép régi történetet, amiket néhol megható, de inkább csínytevésekben gazdag mesékkel fűszereztek. De úgy vélem mindkét kosarasnak többnyire a szép emlékek maradtak meg a Zrínyiről, és nagyon örültek a felkérésnek, hogy visszajöhettek és elmesélhették a történetüket. Reméljük, hogy sok diákunkat tudták ösztönözni. Bízunk benne, hogy az a bizonyos „büszkeség fal”, -ahol Zoli és Peti fényképe is szerepel - olyannyira tele lesz néhány év múlva a sok ifjú arccal, hogy majd új falat kell hozzá keresni….
HK
