Nyári vers vándortáborosoknak
1. Itt a lista: mit vigyek?
Most egy hétre elmegyek!
Lábamon jó kis bakancsom,
reggel korán indul a vonatom.
Vállamat nehéz hátizsák húzza,
Majd csak egy hét múlva érkezem vissza!
Szüleimnek vidáman integetek:
„Egy hétig csak elleszek nélkületek…”
2. Hisz jó barátok jönnek velem,
a sátorban már megvan a helyem.
Reggelente indul a menet,
meg kell mászni néhány hegyet.
Az időjárás nem mindig kegyes velünk,
van, hogy térdig sárban esünk-kelünk.
És mikor tombol a kánikula,
szinte leolvad rólunk a ruha.
3. Napi 10-20 kilométer meg se kottyan.
„A hegytetőre még egy roham?”
Mindenkinek megvan a maga tempója,
ahogyan az erdei utakat rója,
maradhatsz hátul vagy mehetsz elöl.
Az unalom itt biztos meg nem öl,
jól nyisd ki a szemed, alaposan nézz körül,
sok csoda vár, minek a szív és ész is örül.
4. Templom, forrás, puszta, kilátó,
Legendás várak, mesterséges tó.
Biológia, földrajz, történelem,
sokat tanulok, és észre sem veszem.
A jelkeresők dolga figyelni a jelzéseket,
hogy megspóroljuk a felesleges kilométereket.
Kövesd a térképet, és célhoz érkezel,
bár nap nap után egyre fáradtabb leszel…
5. Szúnyog csíp folyton, meg csalán,
a sátorban pók lehet, s meztelencsiga is talán…
Ha napos vagy, aznap te mosogatsz.
Jól teszed, ha az ételben nem válogatsz.
Mennyi az adag? Ki tudja?
Repetát is kaphatsz, ha futja…
A tábortűznél szalonnát sütünk,
hogy jól sikerüljön a búcsúestünk.
6. Hegyeken-völgyeken visz az utunk,
néha battyogunk, néha szinte futunk.
Csepel teherautón is utazunk hátul a platón,
a lelkünk is kirázódik a zötyögős úton.
MecseXtrém parkban jót bobozunk,
lefelé gyorsan siklunk, lobog a hajunk.
A strandolás is benne van a programban,
csobbanunk medencében és tóban.
7. Sajnos nem tart örökké ez a hét sem!
Elbúcsúzunk a táborhelytől szépen.
Bepakolom még egyszer utoljára
vissza a cuccomat a hátizsákba.
Vagyis próbálom, és csak azt nem értem,
idefele mindez hogyan fért el?
Már csak az esti közös koccintás van hátra,
megvilágítja az arcokat a tábortűz lángja.
8. Elérkezik az utolsó nap reggele,
induljunk, a buszt lekésni nem kellene!
Lábamban majdnem 100 kilométer,
ilyen sokat mentem ezen a héten!
Hiszen ez a vándortábor lényege,
hogy az ember a távolságot gyalog küzdje le!
Nehéz a szívem, mégis jó a kedvem,
jövőre is jövök, az a tervem!
Mindkét tábor során a résztvevők titkos szavazással megszavazták a tábor legsegítőkészebb, példaértékű viselkedést tanúsító táborozóit.
A zselici vándortáborban Tóth Ádám és Dobos Ákos, a mecseki táborban Kovács Dániel érdemelte ki társai egyhangú elismerését. Mindhárman középiskolások, iskolánk volt tanulói. Gratulálunk nekik! Büszkék vagyunk rájuk és jövőre is visszavárjuk őket!
