Fölszállott a PÁVA – gyerek és szülőszemmel
Peti bácsi a tanárunk mindig jó ötletekkel áll elő. Az új ötlet most a Páva volt. Nem igazán tudtam mi is ez. Elkezdtünk próbálni, nagyon élveztem és egyre jobban ment! Lányok nélkül ez egy igazi férfitánc volt!
A TV-s szereplés egyébként nekem nagyon tetszett, különösen a kamerák, melyek nagyon közel állnak a szívemhez. Sokat próbáltunk, közben ismerkedtünk a többi szereplővel, volt akivel tök jól összehaverkodtam. És persze az is jó volt, hogy nem volt suli. Izgulni nem izgultam, élveztem a szereplést. Nem gondoltam, hogy tovább jutunk a középdöntőből, de a közönség mellettünk volt. Mindenki kiabált, mikor továbbjutottunk, a döntőben pedig szó szerint tomboltunk. A közönség megint mellénk állt, - mi is álltunk - az „aranyesőben”!
Völgyi András Barnabás
6.b
egy szóban szeretném kifejezni milyen volt, akkor csak azt mondhatom: felejthetetlen.
Amikor Molnár Péter, a Vasi Kislegényczéh csapatának felkészítő táncpedagógusa megkérdezett bennünket szülőket, hogy támogatjuk-e, hogy gyermekünk részt vegyen ebben a versenyben, nem is gondoltam arra, hogy ilyen csodálatos kifutása lesz ennek a dolognak, illetve más szemszögből az, hogy mennyi mindennel jár ez a szülő részéről is. Sok-sok próba, sok késő esti tanulás, ami mindig nehéz. Hirtelen olyan érzésem volt, mintha komoly sportolóvá vált volna a fiam, s a próbák sokszor valóban testet-lelket próbára tévő megmérettetések voltak. Az egészben mégis az a csodálatos, hogy a legény hatalmas lelkesedéssel csinálta, sosem panaszkodott, ment és igyekezett, hogy még tovább csiszolják a produkciót.
Amikor a válogatóra mentünk – az esélytelenek nyugalmával, - valahogy az motoszkált bennem, látva előtte a főpróbájukat, hogy ez nem akármi, amivel kiállnak. Ez a széki borzongató, a legszebb férfi tánc, ami csak lehet, még most is lúdbőrzök, visszaemlékezve arra, amikor testközelből végignéztem őket. Peti bácsi nem restellte elvinni őket Székre, hogy lássanak, tapasztaljanak, tanuljanak, merítsenek a „gyökerekből” ott, ahol még őrzik ezt. „Hej, de szívesen közöttük lettem volna!...” - fogalmazódott meg bennem a vágy. De ahogy az egyik zsűritag pozitív véleménye elhangzott: „Ebből a csapatból nem hiányoznak a lányok! Tökéletes egész, mindenki a maga egyéniségével!”
A közönség pedig egy emberként mögöttük állt. Hallatlanul izgalmas volt a végkifejlet, amikor is a döntőben őket választották a nézők.
PÁVA – DÖNTŐ – KÖZÖNSÉGDÍJ!!!
Számomra hihetetlen élmény volt, s marad egy valóban eufórikus, felejthetetlen emlék.
Völgyi Andrea
