Április 23-án, álmos szemekkel, de nagyon izgatottan vártuk, hogy végre megkezdődjön az utazásunk. Hajnali 4 órakor búcsút intve szüleinknek elindultunk a várva várt „Erdélyország” felé.
A határon átlépve Molnár Tamás bácsi és Beretzky Kati néni által vezetett kis csapatunkhoz délelőtt idegenvezetőnk, Tibi bácsi is csatlakozott. Nagyvárad után nagy lelkesedéssel fogott hozzá Kolozsvár legfontosabb értékeinek bemutatásához, így Mátyás király szobrához, szülőházához, és a város fontosabb épületeihez vezetett bennünket. A fárasztó utazás és kirándulás után éjszakára családias kis házakban láttak minket vendégül, ahol egy nagyon kellemes estét töltöttünk.
Másnap gyors reggeli után a tordai sóbánya felé vettük az irányt, ahol több mint 100 méteres mélységbe ereszkedtünk. A bánya fő terme egy egész vidámparknak ad helyet. Óriáskerék is volt, illetve csónakázás a vízzel elárasztott részeken, melyet többen is kipróbáltak az osztályból. Sokféle szuvenírből válogathatott, aki szeretett volna innen emléktárgyat hazavinni. Egészen elképesztő, hogy ezeket a hatalmas tereket kézi erővel, csákánnyal vájták ki. A bányászatot, a só fel és elhordását bemutató eszközök sokfélesége képezte a kiállítást. Még aznap egy hosszú, köves, csúszós út következett a tordai hasadék szurdokvölgyében. Híres-nevezetes Szent László királyunk nyomait követve hidakon át, sziklaszirtek szélén turisták sokaságát kerülgetvejutottunk át a szoroson. A táj magával ragadó volt, kilátásban nem volt hiány.
Gyergyószentmiklóson, a hegyek között volt következő szálláshelyünk. A Vereskő-patak szurdokvölgyének vízesései és monumentális sziklafalai ámulatba ejtettek bennünket. Akiknek ez nem volt elég, az 1344 méter magas Kis-Cohárd csúcsai felé vették az irányt. A kemény székelyföldi terepet tovább nehezítette, hogy a csúcsra felszenvedő „kemény magot” az elképesztően gyönyörű táj mellett még a jégeső is utolérte! Mindezek után a Gyilkos-tavat is megszemlélte az igencsak elázott csapat.
A negyedik napon a Csíki-medencébe utaztunk, ahol a Mádéfalván elesett vértanúk emlékére állított emlékmű előtt tisztelegtünk, majd megkoszorúztuk. Következő úticélunk a Mohos tőzegláp volt, melyet egy hozzáértő székely fiatalember mutatott be, sajátos helyi humorral fűszerezve, mely igazán jó hangulatúvá tette a sétát. Nem messze innen várt ránk a Szent-Anna tó, osztályfőnökünkre egy madár, nevezetesen egy fülesbagoly is „rászállt” – néhány lejért cserébe… Csíkszeredán megcsodáltuk a faborítású Millenniumi templomot. Tovább utazva Csíksomlyóra a kegytemplomban csodatevő Szűzanyához fohászkodhattunk. Bejártuk az itteni híres búcsú helyszínét, képzeletünkben magunk előtt látva a hatalmas területet benépesítő zarándokok tömegét.
Utolsó napunkon a marosvécsi Kemény-kastélyba látogattunk, ahol a Helikon-asztal mellett Wass Albert sírhelyét koszorúztuk meg, és nemzeti színű szalaggal díszítettük az emlékhelyeket. Visszaérkezve utolsó állomásunk a nagyváradi székesegyház volt, előterében Szent László szobrával.
Felejthetetlen élményekkel gazdagodva értünk haza, szívünkben-lelkünkben megtapasztalva elszakított országrészünk csodálatos természeti szépségét, kultúráját, történelmét, máig is őrzött igaz magyarságát.
Egy kis video az eseményről: -- itt --
Völgyi András 8.b
